Hogy honnan jött az ötlet, hogy egyáltalán belevágjak a műgyanta öntésbe?
Minden a ballagással kezdődött… illetve annak előkészítésével egy szülői értekezleten… Na jó nem kapkodok. A történet azzal kezdődött, hogy nagyon szeretek rajzolni, festeni, kézműveskedni, minden érdekel amivel valamit létre lehet hozni, alkotni. Sokáig szemeztem a pouring technikával, de utána megláttam a pinteresten a műgyanta ékszereket és beleszerettem. Azt láttam hogy sok meló, és mindent beszerezni hozzá elég költséges, de a bakancslistámra feltettem ezt a hobbit.
Na és itt jön az az ominózus szülői értekezlet, amikor jött a kérdés, hogy „milyen egyedi ajándékot találjunk ki a tanároknak?”. A gyerekek is bent voltak azok a szülőin és az egyik kislány megjegyezte hogy milyen jó volt 8. év végén amikor kézzel rajzolt tányérokat adtunk ajándékba, és hogy Bábik Bence anyukájának (ez én vagyok) most is lesz biztos valamilyen kreatív ötlete… Gondolkodtam rajt apár napot mit lehetne kitalálni ami azért kézműves, egyedi, olcsó és mégsem dobják ki otthon az első kanyarral… 🙂
Ha már úgyis bakancslistán volt az ötlet megnéztem pár olyan darabot a neten, ami jól nézett ki és bevállaltam, hogy csinálok pár próbaöntést. Először csak medálokra gondoltam, de aztán olyan szép fülbevaló ékszer öntőmintákat találtam, hogy végül szetteket kaptak a tanárok.
Kettőt egy csapásra…
A feladat is és a műgyanta öntés is kipróbálva.
Használtam különböző pigment színezőket, csillám és szóróanyagokat, arany fóliát, szárított virágot, de díszítő elemként például gémkapocs és szórócukor is helyet kapott.
DE! Közben nagyon megtetszett maga az öntés folyamata, hogyan lehet kreativitást belevinni és ezzel meglepni másokat. Azóta is öntök és próbálok mindig valami újat létrehozni, valami különlegeset belevinni az alkotási folyamatba.
Nem egy olcsó hobbi, a világ pénzét is bele lehet ölni – de aki kicsit is fogékony ilyen dolgokra szerintem érdemes kipróbálni.
Néhány kép a tanári ajándékokból:
